Szereplők

Eleanor "Maverick" Mitchell

"Idétlen pszichózisnak tartottam a hazafiasságot: hallottam róla, az FBI-ügynökök folyamatosan ezt szajkózták, és hihetetlen büszkék voltak rá. Közben megpróbálták megértetni velem, hogy a magam módján én is hazafi vagyok: a hazát szolgálom azzal, hogy egy irodában ülök, és azt számolgatom nekik, mikor robban a bomba, amin esetleg csücsülnek. Szóval az egészet baromságnak tartottam. Úgy voltam vele, hogy nem szerethetünk egy országot, csak mert itt nőttünk fel. Azt hittem, ez az amerikai ábránd, elvégre más országok története nem szól erről. Betudtam annak, hogy ez a sok hírhozó, aki hozzám járt az aktákkal, csak fontosnak akarta érezni magát. Számomra jelentéktelenek voltak.

De nekem se kellett sok, hogy egy kicsit érezni kezdjen. Csupán annyi, hogy kapjak egy papírt a CIA-tól, miszerint elfogadták a jelentkezésemet. Akkor már a feltételekkel sem foglalkoztam. Pedig voltak. És, hogy hova dobtam az elméletem, amikor kémnek jelentkeztem: játszani akartam. Nekem ez csak egy játék volt. Úgy gondoltam, hogy aki minden hazafiasság nélkül játszik, előbbre törhet. Hogy igazam volt-e vagy sem? Magam se tudom. Heteket töltöttem egy KGB-börtönben, egy olyan akció miatt, ahova az elnök küldött. Hogy ettől hűebben fogom szolgálni a hazámat? Nem tudom. De van fogalmam róla, mire mondják, hogy hazafiasság. Mert én is ennek az idétlen pszichózisnak az áldozata lettem, úgy hiszem."

Clayton Webster
"A CIA-t tartom a magamfajta ember számára a tökéletes munkahelynek: az ember legálisan játszhat csúcsminőségű gépekkel, miközben még a fejébe is szajkózzák, hogy hazafi, és hogy különleges.
Az ember fontosnak érzi magát, ami szerintem a világ legerősebb drogja: elhiszi, hogy számít, majd amikor kiderül, hogy nem, összeomlik. Az ember elhiszi, hogy mert kémeket irányít, életeket ment, de valójában nem: egy ország többnyire önös érdekeit szolgálja. Az önös érdekek szolgálata pedig semmiképpen sem a legtisztább tulajdonság, de ez ellen nincs mit tenni, elvégre mindannyian az önös érdekeinket szolgáljuk."

Jonathan Hoover
"Persze, szereti az ember az életét, de néha a pokolba kívánja. Néha csak azt akarja, hogy egy egyszerű ember legyen, és egyszerű dolgok közepette élje az életét, azzal, akit szeret, mivel a kémkarrier megöli a házasságot, a szerelmet. De téged is.
Ez az egész egy olyan életforma, amit nem lehet elképzelni, de nagyon még leírni sem. Át kell érezni, mert van a dolognak hangulata, vannak belőle az embernek élményei, és kétségkívül érdekes és izgalmas is, de tele van hátulütőkkel, amiről nem szól a formanyomtatvány. A bürokrácia hazája."

Kevin Hoover
"Az ember azt hiszi, hogy akár öt évnyi mély beépülés után mindent megtanul az emberek kiismeréséről. Azt hiszi tisztában lesz azzal, hogyan kell kezdeni egy ismerkedést, hogy hogyan is kell közelíteni valaki felé. Persze, ezek a szabályok csak akkor érnek, ha nem vagy szerelmes abba a bizonyos emberbe. Akkor minden átértékelődik: onnantól kezdve nem tudsz megszólalni, ha a közelében vagy, nem veszel levegőt, miközben beszél, hogy csakis rá tudj összpontosítani. És ekkor még az sem biztos, hogy ő is viszont érez.
Egy kém nem lehet sikeres a magánéletében, kivéve, ha asztalhoz van kötve, osztályt vezet, könyvel, elemez, vagy aktákat tologat. Másképpen egyik lyukból a másikba szalad az életében. Egy lyuk után pedig mindig új jön."